Szerencsés ember vagyok!

Szerencsés ember vagyok, még élnek a szüleim. Édesapám 93, Édesanyám 87 éves. Mindketten a koruknak megfelelően egészségesek. Édesanyám egész életében minden hétvégén sütött, általában többfélét is. Most már nem süt. Azt mondja már nincs ereje órákat tölteni a sütéssel. Szerencsére megtörtént a csoda a “napos sütik” színre lépésével. Egyik vasárnap megleptem egy négyporos szettel. Kétkedéssel fogadta, hogy különösebb hozzávalók és előkészület nélkül is lehet süteményt sütni. Édesapám unszolására erőt vett magán és nekilátott egy joghurtos kakaós elkészítéséhez. A már remegő kezek villámgyorsan belevarázsolták a sütőedénybe az alapport, olajat, tojást és a csomómentesre keverés már a megszokott kifinomult mozdulatokkal egy perc alatt létrehozta a masszát. Be a mikróba kontroll alatt beállítva az öt perc, aztán vártuk a csodát. A negyedik perctől a felélénkült tekintetek a mikrót vették célba. A csengetésnél már Édesapa is közelebb került a mikróhoz. Aztán fedél le, tányér rá, felfordít és mindenki megrökönyödésére a tányéron illatozott az ellenállhatatlan finomság. Miután Édesapám letesztelte a “készterméket” érthetetlenül kérte számon Édesanyámat, hogy miért kellett a fél életét sütéssel töltenie, mikor öt perc alatt is meg lehetett volna csinálni és legalább több idő jutott volna “másra”! Na most már lenne szabad idő, de nem lehet “más”, mondta Ő pajkosan mosolyogva.